Mik azok a peladophobia és phalacrophobia?

Az orvostudomány számos félelmet és fóbiát ismer és ír le – a legismertebbektől, mint például a pókfóbia, a bezártságtól való félelem vagy a repüléstől való félelem, egészen a legfurcsábbakig, mint a kromofóbia (élénk színektől való félelem) vagy a frigofóbia (a hidegtől való félelem).

Habár a "félelem" és a "fóbia" szavakat gyakran szinonimaként használják, ezek nem teljesen azonos jelentésűek. A félelem érzése mindannyiunk számára ismerős. Biológiailag a félelem az egyik legősibb érzelem, amelyet a fejlettebb állatok és az emberek is érezhetnek. Fontos szerepe van a faj fennmaradásában, mert veszély esetén arra késztet bennünket, hogy elmeneküljünk és elrejtőzzünk, ezáltal megóvva életünket, s így közvetetten hozzájárulunk génjeink és fajunk megőrzéséhez. A félelem addig tart, amíg a veszély közel van, tehát egy teljesen racionális érzés. Többféle félelemfokozat létezik – az enyhe, rövid ijedségtől kezdve a szinte alaptalan, irracionális félelemig, amelyet a személy nem tud önállóan befolyásolni. Az ilyen típusú félelmeket nevezzük fóbiáknak.

A fóbiák viszonylag gyakoriak az emberek körében, ám fontos különbséget tenni az erős félelem és a valódi fóbia között. Az előbbi, mint például az orvostól vagy egyes állatoktól való félelem, különösen gyermekkorban előfordul, és idővel elmúlik. A fóbia azonban egy olyan félelem, amelytől nem lehet megszabadulni szakmai segítség nélkül.

A fóbiákat számos lelki és testi tünet alapján ismerhetjük fel. Az érintett személy nagyon ideges lehet, úgy érzi, hogy közeleg a halál, szédülést vagy akár ájulást érezhet, pánikrohamot élhet át, megnőhet a pulzusszáma, erősen izzad, kiszáradhat a szája, nehezen beszél, vagy akár remeghet. Természetesen nem szükséges minden tünet jelentkezzen, de általában néhány jelen van, és az érintett nem tudja őket kontrollálni. A tünetek akkor jelennek meg, ha az illető a félelme tárgyának közelében van, vagy akár csak gondol rá – legyen az zárt tér, pók, állat vagy repülőút. A fóbia eredete gyakran gyermekkorban vagy valamilyen rossz élményben gyökerezik. Az érintett személy mindent megtesz, hogy elkerülje a félelme forrását, ami gyakran megnehezítheti az életét. Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk a fóbiától, a szakmai segítség. Bár lehet, hogy az enyhe esetekben próbálkozhatunk az önálló kezelésével, ha a félelem túl erős, a legjobb, ha orvosi segítséget kérünk, mivel a fóbia kiváltó helyzetek életveszélyesek is lehetnek (például magasságtól való félelem esetén a személy elájulhat és lezuhanhat). A kezelés sikere nem garantált. Vannak gyógyszerek is, amelyek enyhítik a fóbiás rohamok tüneteit, de ezek jelentős mellékhatásokkal járhatnak, és nem oldják meg magát a problémát.

Ahogy említettük, számos ismert és leírt fóbia létezik. Kettő ezek közül a peladophobia és a phalacrophobia (a magyar megfelelőik nem elterjedtek, de úgy hangzanának, mint "peladofóbia" és "falakrofóbia"). Az első a kopasz emberektől való félelmet jelenti, míg a második a saját kopaszságtól való félelmet. Mint a többi fóbiánál, itt is irracionális, megmagyarázhatatlan és kontrollálhatatlan félelemről van szó, amelyet általában valamilyen traumatikus esemény vált ki, például egy olyan rablás, ahol a támadó kopasz volt. Ritka esetekben veleszületett is lehet. E két fóbiát csak szakmai segítséggel lehet kezelni, pszichoterápiával, vagy súlyosabb esetekben orvosi vagy pszichiátriai kezeléssel.